(Thomas Arndt: Lexicon of Parrots)


Rendszertani besorolás:
PAPAGÁJFÉLÉK --- Valódi papagájok --- Fűpapagájok
(PSITTACIDAE --- Psittacinae --- Neophema)

Angol neve: Turquoise Parrot

Latin neve: Neophema pulchella
(jelenlegi, illetve korábbi elnevezések)

Német neve: Schoensittich

Származási hely: Délkelet-Ausztrália

Átlagos életkor: 12 év

Testnagyság (Fejtetőtől farokvégig mérve) : 20 cm

Testsúly: 40 g

Ivarérettség: 1 éves korban

Nemek megkülönböztetése: A tojó arca halványabb, kantárja sárgásfehér, nyakának elülsõ része és begye zöld, a vörös szárnyfolt hiányzik, alsó szárnyfelületén a fehérvonal jól látható (a képen a jobb oldali madár a tojó).
Lengyel szerint (Madárbarát lexikon) a hím vállán jellegzetes vörös folt húzódik, amelyet más Neophemákkal való keresztezéskor örökít.
A tojónál ez a jel nincs meg, továbbá, míg a hím fején a fejtetõ egy részét is beleértve, a homlok és az arci rész is türkizkék, a tojónál elmosódottabb a kék és a kantáron megszakad.
Utóbbi itt zöldesszürke, s a szem alatt átmegy a fej zöldjébe. Egyébként az ivarok teljesen egyformák: a tarkó és a hát zöld. A szárnyfedõk sötétkék rajzolatos világoskékek, az evezõk szintén.
A test alul, beleértve a begyet is, sárga, de az alsó farkfedõk felé közelítve halvány rózsaszín pírt kapnak.
A kifejlett madarak csõre ólomszürke (a hímeké általában feketés).
A tojóját össze lehet téveszteni a vörösbegyû papagáj tojójával, de kis figyelemmel a baj elkerülhetõ: az evezõket érintõ kék szárnyfedõkön itt nincs fehéres díszítés, a mell, bár világos, kevésbé aranyos, s legfõképpen a bajusz kékje itt lekerekített, a vörösbegyû tojóknál pedig háromszög alakú és mélyen lenyúlik hegye a nyakoldalra. A fiatal madarak a szüleikre hasonlítanak, de azoknál kevésbé színesek.
Fészkeltetés: faodú: Lengyel szerint 15x15x28 cm-es, Arndt szerint 15 x 15 x 30 cm-es a röpnyílás 5 cm. A tojó egyedül költ, a hím eteti. A költési idõszaka nálunk általában március - áprilisban szokott kezdõdni. A hím a költési idõszakban agresszív lehet, akár a saját családjával szemben is.

Tojások száma: 4 - 7

Kotlási idő: 18 - 21 nap

Kirepülési idő: 4 - 5 hetes korban. Ezt követõen kb 3 héttel vállnak a fiókák teljesen önállóvá, ekkor válasszuk el õket a szülõktõl. Kiszínezõdés 5—8 hónapos korban.

Etetés: A II. séma szerint (lásd: Tartás, idomítás). Kendermagot csak nagyon keveset adjunk, vagy egyáltalán ne, ezen felül adjunk még zöldségeket, gyümölcsöket, lágyeleséget.

Tartás, elhelyezés: A szakirodalom viszonylag nagy voliert (3 x 2 x 1 m) javasol, védõházikóval kiegészítve. A tapasztalat ezzel szemben viszont azt mutatja, hogy ez a faj már egy 70x50x50 cm-es kalitban is szaporodik. Ez azonban szerintem kicsi, inkább tudom elképzelni egyedül tartott madár számára. Az mindenesetre biztos, hogy a javasolt volier méretben már kolóniában is lehet keltetni. Lengyel szerint nagy hõigényû huzatra érzékeny madár, a tapasztalat viszont azt mutatja, hogy télen zárt, és fagymentes helyen kitelel, fûteni külön nem kell rá. Csendes, nyugodt madár, hanga dallamos, tehát ideális szobatárs lehet. Nem félénk, könnyen szelídül, más hasonló méretû madarakkal a költési idõszakon kívül együtt tartható, Szeret a talajon mászkálni, abban turkálni, ami a fertõzés veszélyeit növeli, tehát gyakrabban kell takarítani.

Egyéb tudnivalók: Eredeti élõhelyén a nyílt erdõségek, szavannák, hegyoldalak és vízfolyások madara. A század elején majdnem eltûnt ez a faj, a kutatók feltételezik, hogy ebben nem csak a mezõgazdaságnak, ill. az embernek volt szerepe, hanem valószínûleg egy súlyos járvány pusztította el a populáció zömét. A veszély elmúlt, de még most is ritkán lehet látni. Általában egyedül, párban, vagy kis (20-30 fõs) csapatokban fordul elõ. Meglehetõsen félénk madár, kivéve a költési idõszak alatt. Táplálékát a talajon keresi, röpte hullámzó, gyors, sebes szárnycsapásokkal. Felszállás elõtt egy kicsit fut a földön. Költési idõszaka augusztus és december közé esik, ekkor általában eukaliptuszfák magasan elhelyezkedõ üregeiben költ


Felhasznált irodalom: Dr. Romhányi Attila: A Föld papagájai, Lengyel Tibor: Madárbarát lexikon, Thomas Arndt: Lexicon of Parrots

KÉPEK A FAJRÓL >>>

Ékes papagáj (Neophema pulchella)

Délkelet-Ausztráliában él, 21-22 cm nagyságú, a tojónál a vörös vállfolt hiányzik. Mivel a múlt évszázad végén eredeti élőhelyén eltűnt, kihaltnak vélték, de a húszas évek végén ismét megjelent, s helyenként ismét elszaporodott. 4-8 fehér tojásán a tojó kotlik 17-18 napig. A fiókák 28 napos korukban repülnek ki. Tápláléka köles, fénymag, napraforgómag, zab, tojásos és zöldségeleség, gyümölcsök.

Egyéb

Sokféle táplálékot szoktam adni madaraimnak, hogy színesebbé tegyem az étrendjüket. Például csipkebogyót, bodzavirágot, nyárfa, fűzfagallyakat, a kőrisfa termését, sovány főtt húst csontostól. A fűzfagally a törpepapagájoknak nélkülözhetetlen a fészeképítéshez, de a többi is elcsipegeti a kérgét, rügyeit, leveleit. Így nem nő túl a csőrük, karmuk. Arról nem beszélve, hogy a fűzfa igen egészséges, sok benne az ásványi anyag. A fűzfateát, mint gyógyhatású készítményt a humángyógyászatban is használják. A csipkebogyó sok C-vitamint és karotint tartalmaz. A főtt húsnak magas a fehérjetartalma és a vastartalma is jelentős. A neophemák, nimfák, verébpapagájok lecsipegetik a csontról a húst, az agapornisok és a kecskepapagájok a vékonyabb csontokat is meg ill. szétrágcsálják, a kissándorok pedig a csirke combcsontot is megeszik. A csontban sok a kalcium és a foszfor, a hús pedig madaraim fehérje kiegészítésének skáláját teszi szélesebbé.

Ásványi anyag- és vitamin kiegészítők Papagájaim előtt egy kis tálban mindig áll Zeolit és Univit B vagy Nutrafort 3 keveréke és kvarchomok, amiből étvágy szerint fogyasztanak. A Zeolit ásványi anyag kiegészítő, makro- és mikroelemeket tartalmaz, megelőzi a kannibalizmust és a tolltépést. Az Univit vagy Nutrafort pedig baromfiak számára gyártott vitamin kiegészítő, valamint megfelelő arányban tartalmaz kalciumot és foszfort. A kvarchomokra azért van szükség, hogy a madár megfelelően meg tudja emészteni a takarmányt a zúzógyomrában.

Alapvető jelentőségű, hogy a papagáj előtt mindig friss, tiszta, csíraszegény, megfelelő hőmérsékletű, ivóvíz minőségű víz legyen. A vizet naponta egyszer, nyáron kétszer háromszor is cserélni kell. A víz nagyon hamar megromlik, megbüdösödik, ha meleg van, a madár beleüríti a bélsarát, belehordja az élelmet, főtt tojást stb. A szennyezett, büdös víz a legnagyobb rizikófaktor, a legkomolyabb fertőzési forrás. A díszmadarak takarmányozása, a táplálóanyag igény optimális kielégítése mind a papagájok tartásának, a hosszú élettartam elérésének, mind a céltudatos tenyésztői munkának, a megfelelő számú és minőségű utód elérésének alapja. Ezért kívánatos, hogy tisztában legyünk az egyes papagájfajok igényével, és a takarmányfélék beltartalmi mutatóival.

Molnár Andrea (Debrecen)
A fényképek Molnár Andrea kiállított díszmadarairól készültek.
Fotók: Kovács Géza