Gould-amandina

Chloebia (Erythrura) gouldiae

Elterjedés: Ausrtrália északi része, főleg a Kimberley körzet; 3 alap színváltozata (sárga, piros és fekete fejű) létezik.

Élőhely: szavannák, füves síkságok, nyílt erdőségek.

Fészekalj: 5-6 tojásdad, kissé fényes, fehér tojás.

Kotlási idő: 14-16 nap, mindkét nem kotlik, de éjszaka csak a tojó ül a tojásokon.

Kirepülési idő: 23-26 nap.

Átlagos élettartam: 7 év.

A nemek megkülönböztetése: a nemek hasonlóak, de a tojó hasa fakóbb színű.

Fiatal egyedek: a hát olívzöld, a farok és szárny szürke, a felső farktollak kékesszürkék, a pofatájék, a torok és a has fehéres, a csőr szaruszínű.

Méret: 12.5-14 cm.

10 cm hosszú szálakat bocsássunk rendelkezésükre. Ne fukarkodjunk a fészekanyaggal, mert bizonyos párok előszeretettel raknak termetes fészket.
A hideget nem viselik el, a legjobb költési eredményeket 25 ^oC feletti hőmérsékleten érhetjük el. A vedlés csak akkor zajlik le rendben, ha a hőmérsékletet soha nem hagyjuk 22 ^oC alá esni. A beteg madarakat különítsük el, és tartsuk 25 ^oC-on. Tapasztalataink alapján ilyen esetekben a legjobb az állandó, 30 ^oC-os hőmérséklet. A vedlés idején kifejezetten érzékenyek a hőmérséklet–változásra, és ha a hőmérséklet 21 ^oC alá csökken, a vedlés abbamarad. A páratartalom is rendkívül fontos, 25 ^oC-on igyekezzünk 70 %-os páratartalmat biztosítani. A környezet folyamatos megfigyeléséhez jó minőségű hőmérőre és higrométerre lesz szükségünk.

Megjegyzés: bizonyos párok kiválóan ellátják szülői feladatukat, mások fiókáit a japán sirálykapinty neveli fel, amely remek dajkaszülő.

Néhány színváltozat

Fehér mellű: a stabil mutációk közül talán a legszebb. A tulajdonság recesszíven öröklődik, és mindhárom alap színváltozat esetében kitenyészthető. Egy fehér mellű hordozó ((heterozigóta) és egy fehér mellű Gould-amandina keresztese felettébb szerencsés párosítás, mert így erős eleven utódok jönnek világra.

Halványlila mellű: a hím mellsávja halvány orgonalila. Két fehér mellű hordozó, illetve egy fehérmellű hordozó és egy fehér mellű egyed keresztezésekor jön létre. Mindhárom alap színváltozat esetében kitenyészthető. Kísérletek során kimutatták, hogy ez a mutáció a fehér mellű madárban dominánsan, a normál (lila) szín viszont mindhárom alap színváltozatban recesszíven öröklődik. Halványlila mellű és normál (lila) mellű madár keresztezésekor így halványlila mellű hordozót kapunk.

Kék mellű: domináns mutáció, az 1970-es évek közepén jött létre. Nehéz kitenyészteni és fenntartani. Az ilyen hím melltájéka középkék, a tojóé világoskék.

Kék: az 1960-as években hozták létre Ausztráliában. Mindhárom alap színváltozat recesszíven örökli, így léteznek kék hordozók, amelyeket a testükön elszórtan megtalálható néhány kék tollról ismerni fel.

Sárga (lutínó): a piros és sárga fejű alap színváltozat esetében tenyészthető ki a lutínó madár sárga testű, álarca piros. Az 1960-as években jelent meg Ausztráliában, öröklés menete autoszomális recesszív, ma már stabil mutációnak tekinthető.

Fehér (albínó): ezt a mutációt – a sárgával együtt – a Holland G. Meggers stabilizálta. Az 1960-as években tenyésztették ki, de a pontos genetikai oka még felfedezésre vár. A kutatók arra jutottak, hogy lutínókat pasztellszínű madarakkal keresztezve fehér utódokat kaphatunk. (A pasztellszínű madarak halványabbak, ez hébe-hóba mindhárom alap színváltozatnál előfordul.)

Étrend: mint a zebrapinty esetében, de főtt tojás helyett gyári lágyeleséget használjunk.

Ez a faj látványos, szinte természetellenes színezetéről híres. Tapasztalatlan madártartók számára nem ajánlott. A legtöbbet nyújtó kalitmadár, ha a kondíciója megőrzéséhez mindent megkap. Amint megszokta új környezetét (egy tágas kalitkát vagy röptetőt), nem lehet kizökkenteni a nyugalmából. Alapvető, hogy azzal a tisztelettel viszonyuljunk hozzá, amelyet megérdemel. Ha nyugodtan és kedvesen közelítünk, a madár is hasonlóan reagál.
Egy párt szobai vagy külső röptetőben is elszállásolhatunk, DE tágas kalitkában is sikeresen szaporíthatók, Több párt-legalább hármat, legfeljebb ötöt –nagyobb röptetőben tarthatunk együtt. A fészekodú ajánlott mérete legalább 15x15x25 cm, 5 cm-es röpnyílással. Fészekanyagként friss vagy száraz füvet használnak fel, de különösen kedvelik a szénát, a korhadó levelek vázait, a szizált és a kókuszrostokat, esetleg a kenderkócot. A fulladás elkerülésére legfeljebb