Rozellapapagáj
Platycercus eximius
A rozellapapagáj az egyik legszínpompásabb, legszebb Ausztrál papagáj! Elsősorban a szárazabb, nyílt területek lakója, így a kontinens belsejében él főként! Gyakran kisebb városokban is előfordulnak! Költési időszakon kívül is inkább párokban vagy kisebb csapatokban élnek! A Platycercus nemzetség tagja, így ő is, mint a többi tag, roppant jól repül, emellett ajánlatos egy volierben csak egy párt tartani!
Beszerzése nagyon könnyű, emellett nem mondható drága madárnak! Ha lehet csakis tenyésztőtől vásároljunk ellenkező nemű párt, mégha nem is akarunk tenyészteni! Sose vegyünk azonos nemű párt, mert az egyik madár számra fájdalmas halállal végződik... A nemek megkülönböztetése nem nehéz, a tollazat, valamint a fejforma segít! Ha mégis bizonytalanok vagyunk, kérjünk segítséget egy tenyésztőtől! A rozellapapagájt ma már számtalan gyönyörű színváltozatban tenyésztik, valamint található más Platycercus fajjal való keresztezésből adodó hibridek!Tartása nem mondható nehéznek, viszont arra oda kell figyelni, hogy a rozellapapagájnak iszonyatosan nagy mozgásigénye van, ezért a kalitkatartást kitörölhetjük a fejünkből! Egy pár számára mindenképp ajánlott minimum 2X1X2 méteres szobai röpde, több órás röptetéssel! Ha kerti röpdébe helyezzük, akkor is mindenképp legalább 4-5 méter hosszú legyen a röpde! Védőházikóról ne feledkezzünk el! A volier mindenképp fémből legyen, az ülőrúdak pedig vastag faágak, amiket időközönként cseréljünk! Tapasztalatból mondom, hogy a rozellák szabályosan eszik a fát...  Emiatt is rengeteg rágható dolgot adjunk nekik: kérget, tobozt, kartonlapot, lombos ágakat, fajátékokat stb. Cserepes növényeket is rakhatunk be, ami vagy köles, vagy búza vagy egyéb gabonanövény. Etetése nem jelent nagy gondot, a nimfapapagájoknak szánt eleség megfelel neki! A napraforgómagból a lehető legkevesebbet adjunk nekik, valamint földimogyorót és cirbolyafenyőmagot NE adjunk nekik! Tapasztalatom alapján zöldigénye hatalmas, már-már kielégíthetetlen. A rozelláim egy negyed almát fél óra alatt benyomtak. Avokádón kívül minden gyümölcs adható nekik, valamint zöldség, ami nincs megpermetezve, ill. alaposan le van pucolva és mosva! Állati eredetű eleségként főtt tojást adjunk nekik hetente, kéthetente egyszer! Viszont kerüljünk minden sózott, cukrozott, zsíros, fűszeres, ízesített dolgokat, így ne vásároljunk a boltokban ilyen mézes-mázas mindenféle színben, alakban és ízben kapható csőrkoptatókat, ill. mézeskarikákat, rudakat. A madár nem tudja ezt a fajta ajándékot úgy értékelni, mint egy ember, neki nincs ilyenre szükség, emellett ezek a dolgok mind olyan anyagokkal vannak tele, melyek a madár egészségét nagymértékben károsítják! Csemegeként csináljunk mi mézeskarikát, nem nehéz, viszont mindent belerakhatunk, amit a madarak szeretnek! Receptet a honlapon böngészve találsz az etetés részlegnél! Csőrkoptató helyett adjunk nekik inkább szépiacsontot, ami kielégíti a madár kalciumigényét is. Az enyémeim odavoltak a szépiacsontért, szinte kétnaponta kellett cserélnem, mert olyan gyorsan szétmorzsolták és megették! Ne feledkezzünk meg a madárhomokról sem, amit legjobb, ha a földre rakunk egy kisebb tálkába!
Szapora állat, költésre könnyen fogható, ennek ellenére inkább hagyjuk a tenyésztést a tenyésztőkre, hiszen ehhez nagy szaktudás kell! Általánosságban mindenki tanácsolja, hogy rozellákat egyedül tartsuk, mert, mint a többi Platycercus faj, roppant aggresszív költési időszakban más Platycercus fajjal (Stanley, Pennant, sápadtfejű rozella stb.) és más rozellapárokkal szembe is! Én is külön tartottam őket, viszont ugyanabbana szobában voltak zebrapintyek, nimfapapagájok és hullámospapagájok, melyekkel gond nélkül lehetett közösen röptetni! Emellett megemlítendő még, hogy a madarak imádnak fürdeni! Hangosnak nem mondható, dallamos hangjuk inkább kellemes. Nagy helyigényétől eltekintve (ami megoldható!) eléggé jól tarthatók lakásban!
További információt a tartással, etetéssel, betegségekkel, tenyésztéssel és mindennapi teendőkkel kapcsolatban a honlapon böngészve találsz!
A képekért köszönet thomas Schultz fotósnak: http://th-schultz.de/gallery/albums.php
Leírása: E fajnak három alfaja van, melyek közül kettõ általánosan elterjedt madártenyésztõ körökben. Színes ábránk a közönséges rozella tollruháját mutatja. Ennek fekete háttollai sárga színnel szegettek. A test alsó része pedig zöldessárga. Viszont a díszes rozella (Platycercus e. ceciliae) háttollai és a test alsó része is egészen sárga. E két alfajt sokszor keresztezték már egymással, így ritkán találunk egy-egy tiszta díszes rozellát. Hossza 300-380 mm. A nõstény fakóbb.
Hazája: eredetileg a nyílt szavannák lakója volt. Kelet Ausztrália benépesülésével párhuzamosan megtelepedett az ember közelében is. Az erdõirtás következtében elterjedési területe megnõtt. Igazi kultúrmadár lett. Canberra és Sydney parkjaiban is otthonos.
A költési idõn kívül kisebb-nagyobb csapatokba verõdve járnak élelem után. Táplálékuk magvak, gyümölcsök és rovarok. Gabonaföldeken tetemes kárt okoznak. Az almát és körtét különösen szeretik. Ezzel szemben gyommag- és rovarpusztításukkal sok hasznot is hajtanak. Ezért a telepeseknek eltérõ a véleményük a rozella haszna és kára felöl.
Viselkedése: az eddig tárgyalt laposfarkú papagájokkal ellentétben a Platycercus fajok tudnak csúnyán rikácsolni is. Más papagájfajokkal és saját fajával összeférhetetlen.
Költés: a leggyakrabban tenyésztett laposfarkúak egyike. Évente kétszer is költ. Nagyságához viszonyítva aránylag kis kalickában is költ, helyigénye tehát nem olyan nagy, mint a többi laposfarkúé. Jól bírja a hideget. A szabadban is teleltethetõ, de ilyenkor szükséges, hogy a szabad volierhez egy zárt, széltõl és csapadéktól védett helyiség is csatlakozzék, amelyben az éjszakát töltik. Hosszú életû madár, és sokáig termékeny. Irodalmi adatok szerint egy rozellapár 30 évig költött, és évente 2 fészekaljat nevelt fel. Sokat fürdik, aránylag könnyen költ. A költésre beállított pár legalább 2 éves legyen. Ha szabad volierben költetünk, április közepe elõtt ne kapjanak odút. Odúméret: 20-25 cm alapterület, 40 cm magasság és 7-8 cm röpnyílás, mely az odú tetejétõl 10 cm távolságra legyen. A hím begyébõl eteti a tojót. A tojásszám 5-7. A tojó 22-24 napig kotlik. A hím naponta néhányszor az odún kívül eteti nõstényét. A rozella érzékeny a kontrollra. A fiókák lassan nõnek, de az öregek még 2-3 hétig etetik õket. Önállóvá válásuk után a fiatalokat tanácsos az öregektöl elkülöníteni. A fiatalok a nösténynél is fakóbb színûek.
Táplálásuk : nagyságukhoz viszonyítva keveset esznek. Magvak közül: napraforgómag, zab, búza, fénymag, köles, kevés kendermag, mindez szárazon és csíráztatva, föleg a melegebb évszakokban. Sok zöldeledel: saláta, tyúkhúr, a gyümölcsfák és füzfák vesszöi. A fiókák felneveléséhez adjunk sok almát, körtét, sárgarépát és piskótát.
(Dr. Romhányi Attila: A Föld papagájai)
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
