Rizspinty

A legrégebben tartott, tenyésztett és Európába importált díszpintyfaj. Kínában már 400 évvel ezelőtt kitenyésztették a vad színezettől eltérő fehér színváltozatát. Rendkívüli madár. Szép, intelligens és rendkívül szívós. Tetszetős külseje, mindig acélszerűen fényes és egységes tollazata az egyik legkedveltebb díszmadárrá tette.

Elnevezését illetően tudni kell, hogy latin neve Lonchura oryzivora vagy Padda oryzivora, magyarul Rizspintynek nevezik. A magyar megnevezés a német név tükörfordítása, a németek ugyanis Reisfink-nek hívják. Ezen a három nyelven viszonylag egységes a megnevezés, az angol szakirodalomban azonban számtalan megszólítás létezik, így például: Java Temple Bird, Java Rice Finch, Java Rice Sparrow, Rice Munia, Rice Bird, Paddy Bird, Java Sparrow etc... Talán ez utóbbi tekinthető a legelterjedtebbnek a tenyésztők között, illetve a szakirodalomban, de a köznyelv a magyarnak is megfelelő jelentésű megnevezést, a Rice Bird-öt használja. Latin és angol neve (Padda, Paddy) rizst, hántolatlan rizst jelent. Érdekességként elmondom, hogy az élőhelyén: a jávai emberek "glathik"-nak nevezik.
 
Eredeti élőhelye Indonézia szigetvilága, ezen belül is elsősorban Jáva, Bali, Szumátra és Borneó szigetén terjedt el. Véleményem szerint az ember régen tett akkora szívességet a természetnek, mint mikor az eredeti élőhelyéről akarva, akaratlanul, de a világ különböző pontjaira behurcolta ezt a kedves és szép madarat. Eredeti élőhelyén kívül megtalálható, az előbb említett okból, még Kínában, Japánban, a Fülöp-szigeteken, Délkelet-Ázsia más országaiban, Kelet-Afrikában, az USA több államában, így például Floridában és Miamiban, de olyan helyeken is élnek kolóniái, mint például Szent Ilona szigete, a Hawaii-szigetek vagy a Karácsony-sziget. A Kis-Szunda-szigeteken él a rizspintynek egy rokon faja, a barna rizspinty (Padda Fuscata). Ez a madár azonban hazájában is ritka. Az elmúlt időszakban egyre több rizspinty-tenyésztő tekinti kihívásnak ennek a madárnak a szaporítását, így egyre több helyen felbukkan, de tenyésztése és beszerzése még a mai napig sem egyszerű.

A jávai veréb eredete
 
A rizspintyet életmódja tekintetében gyakran hasonlítják az Európában, így hazánkban is elterjedt mezei- és házi verébhez azon tulajdonsága miatt, hogy az emberlakta, vagy az ember által művelt területeket választja lakóhelyéül. Az angolok, ahogy azt már említettem, Java Sparrow-nak szabadfordításban, jávai verébnek is nevezik. Hatalmas csapatokba verődve tölti az év nagy részét, csak a párzás, fészekrakás és fiókanevelés idején él párosával. Táplálékának jelentős részét teszi ki a rizs, a gazdálkodó emberek legnagyobb sajnálatára, ugyanis aratás előtt, érésekor hatalmas seregeik lepik el a rizsföldeket, ahol tetemes károkat okoznak. Ebben az időszakban szinte egyetlen táplálékuk a rizs.

A nagyobb, zömök testű pintyfélék közé tartozik. Testhossza, csőrétől a farokig 14 cm. Természetesen ezen faj példányai között is nagy eltérések lehetnek. Vannak olyanok, melyek nem sokkal nagyobbak a Zebrapintyeknél, de ugyanakkor vannak 15-16 cm-t is elérő példányok.

A rizspinty színváltozatai
 
A különböző színváltozatok mindegyikére jellemző, hogy tollának mintázata mindenhol élesen elválik. Az eredeti vad színezetű madarak fejét csuklyához hasonló formában, koromfekete, fényes tollsipka borítja, melyen erős kontrasztot jelent a kétoldali hófehér pofafolt. A nagy méretű fehér foltok alakja, ha nagyon akarjuk és kellő asszociációs képességgel vagyunk megáldva, rizsszemekre is emlékeztethet minket, sőt némelyek a madár nevét is ezen fehér folt, rizsszemre emlékeztető alakjának tulajdonítják. A rizspinty színváltozatainak kialakulásáról bővebben ITT olvashatsz
 
A madár testének nagy részét, így a hátát, a szárnyait és a mellkasát a fentiekben említett egységes fényes szürke tollruha fedi, mely normális esetben mindig rendezett, így könnyen felfedezhetjük, ha madarunk beteg, vagy rossz a közérzete. Ellentétben például az Ezüstcsőrű pinttyel, mely tollazatát napközben is állandóan felfújva tartja, amint egy percre is megpihen, a Rizspinty fényes páncélja csak ritkán bomlik meg, esetleg, ha a madár nagyon elbóbiskolna a délutáni melegben.
 
Hasának alsó tájéka a mellkastól, a farktollakig, barnásból a fehérbe vált. A tollak itt is mindig rendezettek. A farktollak feketék, a madár általában zárva tartja őket. Megfigyelhető, hogy mikor a kalitka rácsán kapaszkodik, gyakran széttárva farktollait, támasztékul használja őket. A dolog praktikumát nem vonom kétségbe, de kellő mennyiségű ülőrúddal próbáljuk ezt a pozíciót megvonni tőle, mert teljesen szálkásra töri a tollait. 

Testének szaruval borított részei is nagyon jellegzetesek. Erőteljes, mondhatnám durva és vaskos csőre a hegyétől a tövéig fehérből az élénk pirosba vált. Erős, testének méretéhez képest nagyra nőtt, csőrével a keményebb magvakat is meghántja. Azt hiszem ez a madárkánk egyik legmeghatározóbb éke, de nem szabad figyelmen kívül hagynunk a pintyféléktől szokatlan vaskos lábakat és a szemét körülvevő piros gyűrűt sem, mely a hímeknél sötétebb és pozsgásabb.

Hogyan tartsuk?

Megoszlanak a vélemények, hogy milyen formációban a leghelyesebb, vagy legeredményesebb a rizspinty tartása. Említettem már, hogy ez a madárka, akárcsak a Magyarországon oly elterjedt mezei veréb, az ember közelségét keresi és főképpen a városok, lakott települések körül található. Egyrészt ezért, másrészt, hogy az ember már évszázadok óta tenyészti, tartása és szaporítása nem okoz gondot, hasonlóan a zebrapintyhez, a rizspinty is domesztikálódott.

A természetben hatalmas csapatokba verődve tölti az év nagy részét, csak a párzás, fészekrakás és fiókanevelés idején él párosával. Ez a jellemvonást madárházi körülmények között is meg lehet figyelni. Magyarországon a nyári időszakban, a szaporodási időszakban a párok, ha nem együtt üldögélnek egy ágon, akkor az csak annyit jelenthet, hogy valamelyikük épp a tojásokon ül. Ebben az esetben is az a jellemző, hogy a fészkelő madárka párja folyamatosan a fészek körül tüsténkedik, ha el is hagyja azt, csak úgy, hogy az jól látható maradjon számára, ha meg kellene védenie a párját vagy a fészket. Ezzel ellentétben a téli időszakban, bár ekkor is felfedezhetőek a párok, finoman szólva, nem jellemző a nyárihoz hasonló ragaszkodás. 
 
Nem bántja a kisebbet!

Maradva továbbra is a madárházban, sokat hallottam arról, hogy félve tartják kisebb madarakkal együtt és amennyiben társas-volierben gondolkodunk, inkább szövőmadarakkal vagy például szalagpintyekkel érdemes együtt tartanunk. Hangsúlyozom, hogy az én tapasztalatom homlokegyenest más. Volt olyan eset, mikor költő rizspinty párok között volt 12 db ezüstcsőrű pintyem, amelyek néha még a 11 cm-t sem érik el, mégsem volt példa torzsalkodásra. A zebrapintyeket sem bántották soha, sőt volt hogy összebújva üldögéltek. Természetesen a fészeknek közelébe sem engedik az idegen madarakat, legyen az a fajtársuk vagy sem. A békés együttélés feltétele természetesen, hogy madárházunk kellően nagy legyen, amennyiben ez nincs meg, nagyon kell figyelnünk a helyes létszámra, ugyanis négy-öt pár esetében, ha nincs elég helyük, már kialakulhat az a felállás, hogy csak a legerősebb pár rak fészket. Ezt a gondot úgy is elkerülhetjük, hogy azonos magasságban, de más-más irányban helyezzük el a fészkeket. Ettől függetlenül a létszámra is figyeljünk.

Elvan a kalitkában

A kalitkában tartott madarak viselkedését gyakorlatilag olyannyira befolyásolja az ember, hogy nem minden jellegzetes karakter figyelhető meg. Nagyon jól alkalmazkodik a kisebb kalitkákhoz is, de felhívom a figyelmet, hogyha egészséges madarakat akarunk, amik még szaporodni is képesek, akkor legalább egy 65 cm hosszú, 50 cm magas és 45 cm széles kalitkára lesz szükség. Azok a tenyésztők, akik kizárólag kalitkában tenyésztik a rizspintyet, sohasem használnak 85x50x50-nél kisebbet. Ez a legmegfelelőbb méret a tenyésztéshez. Az előbb említett kisebb kalit, inkább csak azoknak ajánlott, akik lakásban, hobbiállatként tartják.

Kézzel is nevelhető
 
Sokan nem is tudják, hogy a papagájokhoz hasonlóan a rizspintyeket is nevelik kézzel és tartják játékos háziállatként. Nem állítom, hogy elterjedt, de mindenképpen érdekes. Az interneten keresztül szereztem róla tudomást. Egy angol és egy hawaii házaspár is részletesen leírta, hogyan kell pár napos korától kézzel etetni és nevelni a fiókákat, hogy azok teljesen kézhez szokjanak. Leírásaik alapján kétóránként kell etetni őket, pontosabban kétóránként kell ellenőrizni, hogy mennyi eleség van még a begyükben és, ha szükséges megetetni. Amíg a tollaik nem kezdik elfedni a testüket, ami körülbelül a kelést követő második hét végén következik be, feltétlenül szükséges fűteni a fészket.

Alaptápláléka: hagyományos pintyeleség

Táplálékul a hagyományos pintyeleséget adom, tehát sárgaköles, vörösköles, fénymag, muharmag, ezen kívül, pedig az elmaradhatatlan rizs. Esetenként kiegészítem egy-két zacskó kanári eleséggel, hogy még változatosabb legyen.
 
Én úgy állítom össze a magkeveréket, hogy abban 3 rész sárgaköles, 1 rész vörösköles, 1 rész fény- és 1 rész muharmag legyen. 

Rizsből nem egészen egy részt teszek hozzá. Van, aki rizst csak a szaporodási időszakban és akkor is csak főve ad neki. Én egész évben adom neki, de a szaporodási időszakban én is megfőzöm a fiókák miatt. Változó, hogy hántolt vagy hántolatlan rizst adok a madaraimnak, mindkettőt szívesen fogyasztják.

Tyúkhúr és pitypang
 
A magokon kívül nagyon szereti a zöldségeket, gyümölcsöket, így például a répát apróra reszelve, az almát felkockázva, vagy salátalevelet, sóskát, spenótot. Szeretik még a tyúkhúrt, a gyermekláncfüvet, és a különböző vadon nőtt füvek kalászait, még zöld állapotban.
 
A szaporodási időszakban nélkülözhetetlen a lágyeleség adása. A szaporodási hajlam erősítésére, a tojások rendes fejlődéséhez és a fiókák egészséges fejlődéséhez nélkülözhetetlen a lágyeleség folyamatos biztosítása, a mesterséges körülmények között. Ezen eleség azokat az alapvető ásványi anyagokat, vitaminokat, fehérjéket pótolja, melyek az állat természetes élőhelyén önállóan is megszerez. A lágyeleséget a szaporodási időszakot körülbelül 1 hónappal megelőzően kezdjük el adni napjában egyszer. A lágyeleség legfontosabb összetevője a fehérje, ezért az eleséget mindig frissen kell elkészítenünk.

A sárgarépa-reszelővel lereszelünk két lehéjazott tojást, sárgarépát és sephia csontot. A két tojás héját mozsárral összetörjük és szintén a reszelékhez adjuk. A tojáshéjat úgy tudjuk könnyebben összemorzsolni, ha előtte pár percre mikrohullámú sütőbe tesszük. Egy evőkanál olajat is adjunk hozzá, mert ez nagyon fontos a könnyebb tojásrakás elősegítésére. Végül az egészhez adjuk hozzá a zsemlemorzsát, vagy a előregyártott lágyeleséget és ezt az egészet jól keverjük össze. A Rizspintyek esetében én ehhez adom hozzá a puhára főzött rizst is, de ez külön is adhatjuk nekik. Egyébként a főtt rizst leszámítva megegyezik a többi madárnál használatos keverékkel.
  
Fontos kiegészítője táplálékuknak, a különböző mésztartalmú eledelek, így az apróra tört tojáshéj vagy a sephia csont. Ezeket a lágyeleséggel, vagy külön is lehet adni.

A nemek megkülönböztetése

A nemek megkülönböztetése nem egyszerű feladat. Vannak biztosnak mondott elméletek, de mindezek ellenére sem egyszerű. A csőr, a szemgyűrűk, a hang, a pofafolt, a fej- és testforma mind árulkodó lehet. Az esetek többségében ezen jegyek együttese adja a pontos végeredményt.

A szemgyűrű a hímeknél sokkal erőteljesebb, pozsgásabb, élénkebb színű. A csőre a hímnek szintén vaskosabb, pirosabb és, ami a legfontosabb, hogy kicsit rövidebb, tömzsibb, mint a tojóé. A tojó csőre inkább hosszúkás és a csőr alsó részének V-alakja kevésbé erőteljes.

Vannak olyan írások, melyek azt állítják, hogy a madár fehér pofafoltja alapján meg lehet állapítani a madár nemét, mégpedig az alapján, hogy a tojónak vékonyabb, hosszúkásabb, míg a hímnek teltebb a foltja. Szerintem nem igazán alkalmas ez a módszer a nemek megkülönböztetésére, de van, aki erre esküszik.

Fontosabb ennél a fejforma. Ezt a módszert csak akkor tudjuk igazán jól alkalmazni, ha több madár van az adott helyiségben vagy a kalitban, ugyanis összehasonlítva, a két madarat együtt látva fedezhetjük fel a különbségeket, vagy azonosságokat. A hímek feje laposabb, mint a tojóké. Ez elsősorban abból adódik, hogy a hímek vaskos csőre miatt a fej egésze nem olyan szépen ívelt, inkább laposnak tűnik.

Nem operaénekes

A hangról annyit, hogy jól megszokott módon a hím énekel, de: a aizspintyeknek nem túl szép az éneke, nem nevezném csicsergésnek, pontosabban nem a hangjáért tartjuk. Szóval igaz, hogy csak a hímek énekelnek, de vannak olyan példányok, melyeknek ének-tehetsége még az átlagosnál is kevesebb, így nem különül el túlságosan a tojók pittyegésétől. Akkor lehet a hím énekhangját készpénznek venni, ha látjuk az énekkel együtt lüktető, ringatózó udvarlását is.

Saját tapasztalatom szerint a tojó egyedek - ellentétben például a kanárikkal - vékonyabb alkatúak. Mikor az kézbe vesszük a madarat egyből érzékelhető a különbség. Míg a hímek vaskosabbak, addig a tojók törékenyebb, vékonyabb alkatúak.

Szaporítása

A rizspinty laza szerkezetű fészket épít. Én a hullámos papagájoknak gyártott 18cm x 18cm x 20cm-es fából készült fészekdobozt használom, de alkalmas a hasonló méretű elől félig nyitott fészekdoboz is. Durva fűszálakat, illetve szénaszálakat használnak, de sokan adnak nekik kókuszrostot, illetve körülbelül fél centiméteres szélességűre vágott újságpapírcsíkokat. Ezekből tudja megépíteni belülről gömb alakú zárt fészkét, mely minden pár esetében egy kicsit eltér. Minden párra jellemző egyfajta építkezési mód.

A fiókák vedlése körülbelül 3-6 hónapos korukig eltarthat. Ekkorra válnak madaraink ivaréretté, ha azonban egészséges és szép madarakat akarunk, mind a szülők, mind a fiókák tekintetében, akkor 11 hónapos koruk előtt nem fogjuk az egyedeket tenyésztésbe. A kifejlett és ivarérett madarainkat a közös helyiségben elhelyezve, legyen az kalitka, vagy röpde, körülbelül 3 hét után számíthatunk eredményre, ami 6-7 hófehér tojást jelent. Előfordul, hogy a tojások száma eléri a 8-at, és az sem ritkaság, ha csak 4-5 tojást raknak.

A tojásokon a tojó és a hím 15 napig kotlik, majd a kikelt fiókákat 4 hétig közösen etetik a fészekben. 4 hét után a kicsik teljesen kitollasodva hagyják el a fészket, de oda még hetekig vissza-vissza térnek esténként. Ekkor a szülők még körülbelül 2 hétig etetik őket.

Ne válasszuk rögtön külön őket!

Fontos, hogy a fiókák ne kerüljenek egyből elkülönítésre a szülőktől, mert nagyon fontos a kirepülés utáni tanuló-folyamat. Fontos, hogy a fiókák lássák szüleiket, illetve madárház esetén a kolónia többi tagját táplálkozni, mert így alakul ki bennük az, hogy hogyan és, hogy mit egyenek, ehetnek meg. Ezen tanulási folyamat nélkül, a túl hamar elválasztott madarak nem fognak kielégítően táplálkozni, lesoványodnak és hamar elpusztulnak.
 
A kirepült fiókák tollazata egészen más, mint szüleiké. A vad színezetű madarak fiatalon barnás-szürkések és a hasuk valamivel világosabb. A mellkasukon halovány csíkok vannak, de nem meghatározóak. A lábak világosak, a csőr fekete. A fiatal rizspinty farktollai sokkal rövidebbek, mint a kifejlett egyedeké.

Ahogy azt már említettem, a fiatalok kiszíneződése, a többi pintyféléhez képest sokáig tart. Azt hiszem a tenyésztők talán ezért nem részesítik előnyben. Volt olyan példányom, amelyik másfél hónapos korára már fekete sisakot viselt, viszont a későnyári vagy őszi fiókák általában csak március-április környékén fejezik be a vedlést. -dr. Csertő Gyula fordítása-