(Thomas Arndt: Lexicon of Parrots)

Rendszertani besorolás:
PAPAGÁJFÉLÉK --- Valódi papagájok --- Futó- v. ugrálópapagájok
(PSITTACIDAE --- Psittacinae --- Cyanoramphus)

Egyéb magyar nevek: Kecskepapagáj

Angol neve: Red-fronted Parakeet

Latin neve: Cyanoramphus novaezelandiae
(jelenlegi, illetve korábbi elnevezések)

Német neve: Ziegensittich

Származási hely: Új-Zéland és a környezõ szigetek

Átlagos életkor: 6 - 10 év

Testnagyság (Fejtetőtől farokvégig mérve) : 27 cm

Ivarérettség: 1 éves korban

Nemek megkülönböztetése: A tojók kisebbek, a fiatal madarak fején a vörös folt kisebb, farkuk rövidebb, íriszük halványbarna.

Fészkeltetés: 20 x 20 x 35 cm-es méretû faodú. A párnak szüksége van a többi madár ösztönzõ közelségére, ezért csak kolóniában tartott madarak esetében számíthatunk sikeres tenyésztésükre. Szapora faj, általában évente kétszer is költ. Többször költeni nem hagyjuk, mert ez már nagyon megviselné a tojót. Több éven keresztül is hajlandó költeni.

Tojások száma: 4 - 9

Kotlási idő: 20 nap

Kirepülési idő: 35 napos korban.

Etetés: a II. séma szerint (lásd: Tartás, idomítás), sok zöldséggel, gyümölccsel, lágyeleséggel.

Tartás, elhelyezés: Kifejezetten mozgékony madár, ezért jó, ha nagy mozgásteret biztosítunk számára. Az ideális a 3,5 x 1 x 2 m méretû volier, melyben fagymentes helyen áttelel. A kalit rácsain, illetve az ugrópálcákon rendkívül gyorsan képes szaladgálni anélkül, hogy csõrével kapaszkodna. A kalit / volier alját ennél a fajnál gyakrabban kell takarítani, mivel szeret kapirgálni (mint a tyúkok), és a lehullott magvak stb. között turkálni, miáltal könnyebben fertõzõdhet. Csemegékkel gyorsan kezessé tehetõ, szelíd barátságos papagáj válhat belõle.

Egyéb tudnivalók: Eredeti élõhelyén nagy csapatokat alkotva sík vidéki erdõségekben él. Tápláléka gyümölcsök, magvak, bogyók, virágok. Mivel nem vetette meg az ember által ültetett kultúrnövényeket sem, ezért sokáig üldözték, irtották, míg már a kipusztulás fenyegette. Ekkor azonban az új-zélandi kormány kérésére madárkedvelõk segítségével nagyarányú visszatelepítési program vette kezdetét, mely hatására a fajt sikerült megmenteni. Nem félénk, inkább kíváncsi természetû, röpte gyors, kissé hullámzó jellegû. Általában október - december között költ, faüregben, vagy sziklahasadékban, de akár földben, vagy fûcsomó alatt lévõ üregben is.

A fajnak a törzsalakon kívül még 7 alfaja van:
Cyanoramphus

• n. chatamensis: Chatham-szigeti kecskepapagáj, a törzsalaknál nagyobb (28 cm), az arc környéke smaragdzöld, a has sárgásabb, a lábak szürkék, vagy sötétszürkék.
• n. cooki: Norfolk-szigeti kecskepapagáj, a törzsalaknál jóval nagyobb (31 cm).
• n. cyanurus: Kermandec-szigeti kecskepapagáj (Kermandec-Ziegersittich), a törzsalaknál nagyobb termetű (29 cm), tollazata kevésbé sárgás, főleg a hason és a melltájékon, az evezőtollak kékesek, a farktollak felső oldala kékeszöld.
• n. erythrotis: Macquarie-szigeti kecskepapagáj, a törzsalaknál nagyobb (30 cm), a has tollai jóval sárgásabbak mint a törzsalaké, az evezőtollak kékje sápadtabb és zöld jegyek is felfedezhetők rajtuk,
• n. hochstetteri: Antipoden-szigeti kecskepapagáj, a törzsalaknál nagyobb (30 cm), a has tollai sápadtabbak, vagy sárgásabbak mint a törzsalaké, a homlok, a korona, valamint a testfoltok narancssárgák, az evezőtollak halványkékek.
• n. saisseti: új-kaledónia-i kecskepapagáj, a törzsalaknál kisebb (26 cm), az arc és a has tollai sokkal sárgásabbak, a korona vöröse halványabb és világosabb.
• n. subflavescens: Howa-szigeti kecskepapagáj, a törzsalaknál jóval nagyobb (32 cm), a has tollai sokkal sárgásabbak, az arctollak szintén, a piros korona kevésbé kiterjedt.

Itt említem meg a hozzá nagyon hasonló Ugráló papagájt (Cyanoramphus auriceps) mely kecskepapagájtól annyiban tér csupán el, hogy a fejtetõn piros folt helyett narancsszínû található. Ennek a fajnak az egyik alfaja szigorúan védett (CITES I.), ez a C. a. forbesi névre hallgat.
Felhasznált irodalom: Dr. Romhányi Attila: A Föld papagájai, Lengyel Tibor: Madárbarát lexikon, Thomas Arndt: Lexicon of Parrots