Rendszertani besorolás:
PAPAGÁJFÉLÉK --- Valódi papagájok --- Hullámos v. bábapapagájok
(PSITTACIDAE --- Psittacinae --- Melopsittacus)

Egyéb magyar nevek: Hullámos papagáj

Angol neve: Budgerigar

Latin neve: Melopsittacus undulatus
(jelenlegi, illetve korábbi elnevezések)

Német neve: Wellensittich

Származási hely: Ausztrália

Átlagos életkor: 6 - 10 év

Testnagyság (Fejtetőtől farokvégig mérve) : 17 - 20 cm

Ivarérettség: 10-12 hónapos korban

Nemek megkülönböztetése: A kifejlett hím madár csőr feletti viaszbőre kék. A tojó feje oldalról kerekebb.

Fészkeltetés: faodú, 18x18x25 cm-es, 5 cm-es röpnyílással. Egész évben költ ha hagyjuk, akkor egyik költés a másikat követi, de inkább évente csak kétszer költessünk a madarainkkal, hogy regenerálódhassanak. Általában csak a tojó kotlik. Néha megesik, hogy rövid idõre a hím is felváltja párját, vagy hosszabb időt eltölt a tojó mellett az odúban.

Tojások száma: 3 - 8

Kotlási idő: 17 - 18 nap

Kirepülési idő: 30 - 35 nap

Etetés: Fehér, sárga, vörös köles, fürtös köles (csumíz), zab, fénymag. A díszmadár szaküzletekben lehet kapni hullámos papagájoknak készített magkeveréket, de ezek keverési aránya változó, (pl. van amely csak vörös kölesből és zabból áll). Én a hullámos és a kanári keveréket adtam a madaraimnak összekeverve. Ez a madár is nagyon szereti a csíráztatott magvakat. Zöldeledelről, gyümölcsről állandóan gondoskodni kell, lágyeleséget hetente kapjanak.

Tartás, elhelyezés: Kalit, melynek mérete 50 x 30 x 40 cm-es, illetve volier. Költőpárnak legalább 40X60 alapterületű, 40 cm magas kalit dukál, de a hazai tenyésztők tapasztalatai szerint ennél kisebb kalitban is eredményesen tenyészthető.

Ára: 500 - 600 Ft

Egyéb tudnivalók: Nem lenne teljes egy papagájokkal foglalkozó lap, ha a világ legelterjedtebb díszmadarát nem említenénk meg. Ezek a madarak nagyon könnyen szelídülnek (gyakorlatilag ha nem csinálunk velük semmit, akkor is az esetek többségében szelíddé válnak). Gyakori az olyan fiatal madár, mely rögtön kézre ül. Ezek a madarak kitűnően elszórakoznak a kereskedelemben kapható papagájjátékokkal, de azért igénylik a törődést. Ez a madár beszédutánzásra is megtanítható, általában a hím madár, bár ritkán a tojó is hajlandó "beszélni".
Gyakran hívják ijedt, kezdő hullámos papagáj tartók az állatorvost azzal, hogy "Hány a madaram!", pedig ez a jelenség nem betegség, hanem csupán azt jelzi, hogy a madár ivarérett lett. Minden madár hímje úgy udvarol, hogy eteti a tojót. Ha azonban a papagájunknak nincs párja, akkor kinevez egy tárgyat párnak és annak udvarol. Ez lehet egy játék, de akár az etetőedény is. Az udvarláskor a hím madár ütemes fel-le mozgással ütögeti csőrét a tojó csőréhez, melyet jellegzetes hangicsálás kísér, időnként megáll etetni a tojót. Ezt félig megemésztett, a begyből felöklendezett eleséggel teszi, ezt tévesztik össze sokan a hányással. Ilyet csak a hím madarak szoktak csinálni.
Kezdő madárkedvelőknek mindenképpen ajánlom ezt a fajt, hiszen egy kedves, barátságos madár, sok gond nincs vele. Természetesen nem kötelező átállni később sem másik fajra, hiszen valóban nagyon szórakoztató társaink lehetnek.

Forrás: papagajok.lapunk.hu

Hazája: a legkisebb és leggyakoribb laposfarkú papagáj, amely egész Ausztráliában elterjedt(lásd térkép), kivéve a sûrû erdővel borított területeket. Mivel a hullámospapagáj Ausztrália legszárazabb vidékeit is benépesíti, nála éppúgy megtaláljuk a szárazsághoz való nagyfokú alkalmazkodást, mint a hasonló körülmények között élő zebrapintynél. Amerikai kutatók kísérletei alapján tudjuk, hogy 30 C hőmérsékleten és 30%-os páratartalom mellett 38 napig kibírták egy csöpp víz nélkül. Ez annál csodálatosabb, mert a madarak táplálékát a száraz periódusban kizárólag száraz magvak képezik. Természetesen ilyen körülmények között a madarak keveset mozognak, órákig elüldögélnek mozdulatlanul. A mozgás ugyanis erőteljesebb párologtatással jár, ezt pedig a minimumra kell csökkenteni. Ha egy kiadós eső következtében kizöldül a táj és elegendő víz áll rendelkezésre, a hullámospapagájok a legmozgékonyabb madarakká válnak és rövidesen költeni kezdenek. Nagy szaporaságuk ellensúlyozza azt a tetemes veszteséget, amit a tartós vízhiány sokszor előidéz.   Táplálása : igénytelen madár. Az alaptakarmányt a következő magféleségek képezik : fénymag, fehér és sárga köles, csumiz, hántolatlan zab. Ha elegendő férőhely áll rendelkezésre (szabad röpde), tanácsos minden magfélét külön edényben adni, hogy a madaraknak módjukban álljon azt fogyasztani, ami nekik legjobban megfelel. Kalickában azonban, ahol magányos madarat vagy egy tenyészpárt helyeztünk el, célszerûbb megfelelő százalékban összeállított magkeveréket adni. A zabot csíráztatott állapotban külön. A magvakat ajánlatos különösen a költés folyamán csíráztatott állapotban is adni. Zöldeledelről állandóan gondoskodni kell. Legjobban megfelel a tyúkhúr, a saláta, a spenót és a kelkáposzta. Időnként adható pásztortáska és gyermekláncfû is. Télen reszelt sárgarépát is adjunk.   Költés: mint a legtöbb papagájfaj, odúban költ. A tenyésztéskor szem előtt kell tartani, hogy kifogástalan küllemû, jól fejlett, egészséges madarakat párosítsunk. A költetésre használt egyedek legalább 9 hónaposak legyenek. Ha ezt betartjuk, a madarak 4-5 évig használhatók tenyésztésre. Idősebb madarak termékenysége csökken, és a fiókák sem lesznek kifogástalanul fejlettek. A hím viaszhártyája` kék színû. A tojóé rendszerint barna, s fontos, hogy mindig sima legyen. Ráncos viaszhártyájú madarakat tenyésztésre ne használjunk. Meghatározott típusú papagájok kitenyésztésénél a rokontenyésztés nem kerülhető el. Arra azonban vigyázni kell, hogy testvéreket sohase párosítsunk, hanem az apát a leányával vagy az anyát a fiával. A fogságban az év bármely szakában költethető, ha megfelelő fagymentes és világos helyről tudunk gondoskodni. Ilyen esetben már januárban megkezdhetjük a költést. Így a második költés fiókái június végére már önállóak lesznek. Az őszi nemzedék lassabban fejlődik, mint a tavaszi és nyári. Hazájában kétszer költ. A fogságban ellenben egyik költés a másikat követi, egész éven át. Ezt a tényt madárkedvelőnek nem nevezhető üzletemberek kihasználják, hogy minél több utódot nevelhessenek. Mondanom sem kell, hogy az ily módon kiuzsorázott tenyészmadarak egészségi állapotának ez cseppet sem használ, és a fiókák is gyengék lesznek. Tojásszámuk 3-12, átlag 5-6. A tojó rendesen a második tojás után már ül. Kotlási ideje 17-18 nap. Általában csak a tojó kotlik. Néha megesik, hogy rövid időre a hím is felváltja párját, vagy hosszabb időt eltölt a tojó mellett az odúban. A fiókák 30-35 napos korukban teljesen kitollasodva hagyják el az odút. Színük fakóbb, mint az öregeké. A kiszíneződés 3 hónapos korban indul meg és 6-7 hónapos korban fejeződik be. Kezdetben csupán a nőstény etet. Később a hím is segít, sőt a fiókák kirepülése után egészen átveszi a gondozást. A kirepülést követő 10. napon a fiókákat az öregektől el kell választani. Mivel a .hullámospapagáj minden második nap tojik, a kikelt fiókák között igen nagy lesz a korkülönbség, nagy fészekalj esetében. Ennek elkerülése végett, különösen értékes madarak esetében, tanácsos csak 4-5 fiókát hagyni az anyamadár alatt. A költést nemcsak lehet, de tanácsos is naponta ellenőrizni mert a terméketlen tojásokat és az elpusztult fiókákat el kell távolítani az odúból. Az odút Időnként ki kell tisztítani. Fontos, hogy mindig rendelkezésre álljon egy tiszta tartalék odú, melybe a fiókákat átrakhatjuk. A fiókák felneveléséhez a nagy szénhidráttartalmú magvakon kívül fehérjében gazdag táplálékra is szükség van. Ha jól fejlett, erős madarakat akarunk nevelni, akkor a fehérje adagolása elkerülhetetlen. A fiókák felnevelésekor a hullámospapagáj fokozott megerőltetésnek van kitéve. Fiókáit ugyanis közvetlen a kikelés után több napig egy speciális váladékkal, az ún. begytejjel eteti, amely a begyben és a nyelőcsőben keletkezik. Ez a váladék főleg fehérjét és zsírt tartalmaz, szénhidrátot ellenben csak keveset. Amint a fiókák nőnek, fokozatosan mind kevesebb begytejet kapnak és több szénhidrátban gazdag mageleséget: A fehérjeellátást keményre főtt tojással biztosítjuk, amit össze lehet keverni tejben áztatott és kinyomott zsemlével, 2:1 arányban. A keverék morzsalékos és ne ragacsos legyen.   A hullámospapagájt beszédre lehet tanítani : ennek előfeltétele, hogy a tanítandó madár szelíd legyen. Szép számmal vannak egyedek, melyek közvetlen a kirepülés után semmiféle félelmet sem tanúsítanak az emberrel szemben, sőt az óvatosan feléje nyújtott ujjunkra rámásznak. Az ilyen példányok különösen alkalmasak a gyors megszelídítésre. Szükséges, hogy a beszédre tanítandó madarat minden más madártól teljesen elkülönítve tartsuk. Ha a papagáj teljesen szelíd lett, a megtanítandó szót vagy szavakat, gyakran, jól érthetően mondogassuk mindaddig, míg végre megtanulta. Sokat kell vele foglalkozni.