Fischer törpepapagáj

Leírása
Hossza: 15 cm. Alapszíne zöld, hasa sárgásabb, világosabb árnyalatú, feje fakó olajzöld, homloka, pofatájéka, és torka élénk narancsvörös, tarkója kissé vöröses.
Szárnya 9,5 cm-es, az evezők sötétebb zöldek, az alsó szárnyfedői kékek és zöldek. Farka 4,5 cm-es farcsíkja és felső farkfedői kékes árnyalatúak. Ezt akkor jó tudnunk, ha meg akarjuk különböztetni a nála ugyan kisebb, de hasonló színezetű Agapornis lilianae- tól, mert ennek a fajnak a deréktája és a felső farkfedő tollai sárga színűek.
Írisze sötétbarna, szeme körül feltűnő fehér gyűrű látható; korallvörös csőre 1,7cm-es; lába szürkés- hússzínű.
A fiatalok színei kevésbé élénkek, csőrük felső káváján feketés nyomok láthatók.

Élőhely, életmód 
Hazája Észak- Tanzánia a Viktória- tó déli partsávja.
1100-1700m magasságú, füves- fás fennsíkon él, kis csapatokban. Ahol bőven akad ennivaló, akár 100 madár is összeverődik. Magvakat, bogyókat fogyaszt, időnként meglátogatja a gabona- és kukoricatáblákat is. Röpte gyors és iránytartó.
Többnyire május- július között, alkalmasint kolóniában, faüregekben (pálmafák) költ, fészekalja három- négy tojás, a fészekanyagot a tojó a csőrében hordja, a kotlási idő 23 nap, a kirepülési idő 38 nap.

Tartása
A megfigyelő számára nagyon szimpatikus dolog, hogy ezeknek a kis papagájoknak a párjai milyen szorosan összetartanak. Nagyobb közösségben (nyugalmasabb időszakban) az egyes párok szorosan egymás mellett üldögélnek, és egymást tollásszák, vagy pihennek. Ha a pár egyik tagja elrepül, a másik azonnal követi; német és angol nevük is erre a szoros kapcsolatra utal: Unzertrennliche- "elválaszthatatlanok", Lovebird - "szerelmes madarak". Emiatt szerintem kegyetlenség egymagukban tartani őket. Legalább egy párt, vagy kisebb közösséget helyezzünk el együtt.
Tarthatók kalitkában és volierben egyaránt. A kalitka kívánatos mérete egy pár madár esetén:80*40*50 cm. Ekkora kalitkában bőven elegendő két ülőpálca.
Egy nagyobb volierben több párt is elhelyezhetünk együtt; arra azonban ügyelni kell, hogy a szomszédos röpdéket dupla drótfonat válaszza el egymástól, és a kalitkák rácsai se érintkezzenek, mert a legtöbb papagájnak megvan az a rossz szokása, hogy a dróton keresztül is veszekedik egymással. Ilyenkor egymás lábában, főleg lábujjaiban tehetnek nagy kárt.
Nagyon intelligens állatok, ezt messzemenően figyelembe kell venni az elhelyezésükkor! A kalitkák ajtainak, odúfedélnek, és bármely nyílásnak tökéletesen kell zárnia. Ha a ketrecükön van olyan gyenge pont, aminek a segítségével kijuthatnak( vagy be), és az olyan akadályt jelent a számukra, amivel fizikailag elbírnak; akkor úgy vehetjük, hogy már kint is vannak, mert abban biztosak lehetünk, hogy szellemileg megbirkóznak vele.
Más papagájokkal nem férnek meg, legfeljebb a legközelebbi rokon, fehér szemgyűrűs fajokkal érdemes együtt elhelyezni.
Az Agapornisok általában edzett madarak, egészségesen táplálva, és jó kondícióban tartva jól tűrik az időjárás viszontagságait. Átmenetileg alacsonyabb hőmérsékletet is elviselnek, de ajánlatos őket fagymentes helyen teleltetni.
Nagyon lényeges, hogy a madarakat mind röpdés, mind kalitkás elhelyezés esetén, még egy külső drótháló is védje a külvilágtól! Rettentő elkeserítő, elszomorító, dühítő...... dolog ha az éjszaka folyamán valamilyen kisragadozó, vérfürdőt rendez anélkül is, hogy bejutna a röpdébe.. A szimpla rácson kapaszkodva alvó (vagy a zaklatástól sötétben felriadt és a rácsoknak verődő állatokat óriási szakértelemmel csonkítják meg a dróton keresztül (a baglyok!, nyestek, menyétek, patkányok, macskák).
Szomorú tapasztalataim vannak a külső drótfonat felhelyezésének halogatása kapcsán. A meglévő drótot leszereltem, de nem azonnal tettem fel helyette másikat, és pár éjszaka leforgása alatt több hullámos és nimfa esett áldozatul. Általában a madarak lábát kapják el és odarántják a rácshoz. Ha ez sikerül, szegény állat már nem menekül. Egy szegény nimfa egyik lábát csaknem tőben letépte valami, de a hatalmas sokk és vérveszteség dacára is életben maradt. Fél lábbal is boldogult ugyan, de mindig bántott a lelkiismeret, amikor csak ránéztem. Sőt még a dupla drót ellenére is lehetnek veszteségek a zaklatásból eredő stressz miatt.

Takarmányozás
Minden Agapornis, meglehetősen sokat eszik, ezért jól kell tartani őket, nem kell félni, hogy elhíznak. Száraz magvak:  köles, zab, napraforgó, csumíz, fénymag, és kevés kendermag, sok zöldeleség, és gyümölcs. Csíráztatott, vagy félérett állapotú gabona magvak, tejes érésben lévő kukoricacsövek. Nagy élvezettel rágják, (inkább "szecskázzák") mindenféle gyümölcsfa- fűzfa ágait. Fiókaneveléshez mindenképpen ajánlatos lágyeleséget biztosítani.
 

Tenyésztés
A Fischer törpepapagáj- saját tapasztalatom alapján is- könnyen költ. Állandó hőmérséklet mellett bármely évszakban költhet. A hullámos papagáj odúja megfelelő a számára- aminek mérete a különféle irodalmakban eltérő. Szerintem kell a 17*17cm -es alapterület, és a 25cm- es magasság, 4 -5 cm- es röpnyílás, mivel fogságban nem túl ritkák a 6-7 fiókát számláló fészekaljak. A legjobb eredményt akkor érhetjük el, ha minden párt külön költetünk. Megfelelő nagyságú röpde esetén, több pár is költhet együtt  - un. kolóniában. Kisebb- nagyobb nézeteltérések előfordulnak, amíg a párok kialakulnak, és odút foglalnak; de ha ez megtörtént, akkor a költés általában már nyugalomban lezajlik. Ha akad egy- két kötekedő madár, nem érdemes kísérletezni, inkább el kell távolítani őket a közösségből. A társas viselkedés nagyon függ a madarak egyedi tulajdonságától- jellemétől, ezért nehéz pontosan megmondani mekkora helyet kell biztosítani adott számú párnak a kolóniában.
Én például: 2*1,6m alapterületű és 2,5m magas röpdében 10db odút helyeztem el, 7 pár madárral telepítettem be.. Egy párat  el kellett távolítanom, de a maradék 12 madár  nagyon szép eredményt produkált.  Egyedül elhelyezve sem lett volna jobb a költési eredmény.
Szakirodalmi adatok szerint kolóniás költés esetén ajánlatos minden párra két odút számítani.
Az Agapornisok- eltérően a legtöbb papagájtól- fészküket növényi rostokkal bélelik ki. A nemzetségen belül, a fehérszemgyűrűs fajok, a rostanyagot a csőrükben hordják a fészekbe, és boltozatos fészket építenek. A Fischer törpepapagáj fészke teljesen kitölti egy hullámos odúját, a bejárata az odú teteje alatt nyílik és bevezet az odú fenekére, annak egyik sarkában lévő kamrába, aminek az alja finomra rágott növényi részekkel van bélelve.
Fészeképítő anyagként legjobban kedvelik  fűzfa hajtásokat, de ennek hiányában más fás szárú növény is megfelel.
Nálam bevált a lucernaszénában lévő kórószerű szár is fészekanyagnak. Ehhez könnyen, nagy mennyiségben hozzá lehet jutni gazdálkodóktól, és sokáig, jól tárolható.
A tojások száma általában 4-6, de előfordulnak 7, vagy annál több tojásból álló fészekaljak is.
A kotlási idő:23 nap, a fiókák kirepülése a 38-42. nap között várható. A fiatalok színe az öregekéhez hasonló, csak kicsit fakóbb. A kirepülés után a szülők még 10-12 napig etetik őket. Önállóvá válásuk után az öregektől külön kell választani a fiatalokat.
8-10 hónapos korukban vedlenek, és ekkor már ivarérettek, de csak egyéves koruk után hagyjuk költeni őket.