Kákapinty fajleírás:

 

kákapinty (Bathilda/másutt Neochmia/ ruficauda - Binsenastrild - Red-faced Finch): Ausztrália északi trópikus tájairól ered ez a közismert, 11 cm nagyságú díszpintyféle, mely az európai tenyészetekben már-már háziasodott. 

Eredetileg két egymástól elkülönülő élőhelyet találunk, ahol az év nagyobbik részén (áprilistól októberig) nincs csapadék, és a hőmérséklet rendkívül magas. 40-45 fok Celsiusra is gyakran felkúszik a higanyszál. Ekkor a növényzet szinte teljes egészében kiég, a fák - kivéve az eukaliptuszokat - elhullajtják a lombjukat. Ezt az időszakot rövid esős periódus váltja fel. Az északnyugatról érkező monszun az Indiai-óceán felől hozza az esőfelhőket. Ilyenkor újraéled a vegetáció, s elkezdődik a költési idény, amikor is a kákapintyek azonnal hozzákezdenek a fészeképítéshez.

 

Gömbölyű, gyakran 3 cm falvastagságú fészket építenek szinte a földre v. egészen a magas fák tetejéig klb. magasságokba.

A tojó a 3-6 tojását 12-14 nap alatt költi ki, a fiatalok 3 hetes korukban repülnek ki, s a hatodik hónapra színeződnek ki.

A nagysága 11-13 cm. A csőre, az arca a szem hátsó vonaláig (a hímeknél a fülre húzódóan), a fejtető és a kormánytollak pirosak, a farktollak bordóba mennek át, s a farkfedők fehér félkörívekkel díszítettek. A fej pirosa a szemvonal alatt és a nyak, vm. a torok zöldesszürke, sárgás tollai fehér pettyekkel díszítettek. A test alul sárga, felül a tarkóig sárgászöld. A szárnyak barnásak, az evezők alsórésze kivilágosodik.

A törzsalakon belül akad egy változat, amelynél a fej piros maszkja kisebb és kevésbé élénk, a mell szürkéje pedig erőteljesebb. E mellett ismeretes a

B. r. clarescens,

amely alfaj jobban elkülönül, ti. a fej és a csőr pirosát itt sárga váltja fel. A sárga és a piroscsőrű keresztezését kerülni kell, mert az utódok kevésbé tetszetősek.

Költésre bírható már az egy éves madár is, de biztos eredményre csak a 2 éves tojóknál számíthatunk.

 Az étrendje megegyezik a többi ausztráliai díszpintyével. 1860-ban mutatták be a londoni állatkertben, s azóta nagyon közkedvelt díszpinty lett, úgyszólván domesztikálódott.

A sárgacsőrű, sárgamaszkos változat mellett Wolfgang Fischer az Ausztráliai díszpintyek c. könyvében bemutatja a sárgatarkaváltozatot, melynek elsősorban a fején láthatunk tiszta sárga területeket és a középső kormánytollak is sárgák.

A vad típus és a tarka keresztezése 100 % vad típust eredményez, melyek 50 %-a hordozza a tarkaságot. Az F1 generáció egymással párosítása az F2 nemzedékben (a Mendeli szabályoknak megfelelően)

25 % vadtípust,

25 % tarkát és

50 % vadszínű hordozót eredményez.